Érző növények, sejtszinten működő tudatosság. Forrás: http://www.biokultura.org/kiadvanyok/biokultura_folyoiratok/2004/2004_3.htm 

Gondolkodnak-e a növények?

Egy sokat vitatott kísérletről

Egy rendőrtiszt, Cleve Backster 1966-ban New Yorkban egy késő éjszakán felfedezett valamit, amit azóta Backster-effektusnak neveznek, és amit az asszonyok azóta tudnak, hogy a világ világ. Asszonyokról azonban ritkán neveznek el effektusokat.

Dicséretére legyen mondva, a felfedező sem állította, hogy új dolgot talált volna fel, csak annyit mondott, hogy elfeledett tényre hívta fel a figyelmet.

Cleve Backster a New York-i Times Square egyik irodaházában dolgozott. Amerika egyik vezető hazugságvizsgáló szakértője volt, és az ún. hazugság-detektor használatára tanította a rendőrtiszteket. A hazugságvizsgálóval az embernél bekövetkezett változásokat mérik, amelyek a kényes kérdések hatására a légzésben, a vérnyomásban és a bőrnedvességben következnek be.

Ez a készülék egy galvanométerből és egy polygráfból állt. A galvanométer a bőr elektromos ellenállásának változásait mérte. A gyanúsítottra elektródákat helyeznek fel, ezekbe gyenge áramot vezetnek, és így kezdik kérdezgetni. Izgalom vagy erőteljes fantáziaképek hatására a bőr reakcióját egy papírtekercsen futó mutató jelezte, ez ilyenkor erősen kilengett.

?Megégetem a levelet?

Backster egyedül dolgozott, és mellette ott állt egy csésze forró kávé, ahogy megszokta. Egy Dracaena massangeana, egy sárkányfa nevű dísznövény is volt még az irodában, mert a titkárnő úgy vélte, hogy valamivel barátságossá kell tenni a helyiséget. Backsternek hirtelen támadt egy ötlete: rácsíptette az elektródát a sárkányfa levelére. Kíváncsi volt, hogyan reagál a növény, ha megöntözi. A Dracena fölszívta a vizet, a galvanométer azonban, meglepetésére, nem jelzett változást. A diagramm viszont amit a mutató fölrajzolt, nagyon hasonlított ahhoz, ami egy izgatott embernél mutatkozik. A gyanúsítottaknál is csak az erős érzelmi felindulás okoz mérhető változást, ehhez pedig az kell, hogy az illetőt megfenyegessék.Backster fogta a kávéscsészéjét, és a Dracena levelét beledugta a kávéba. A görbe, amit a mutató a papírtekercsre rajzolt, nem változott számottevően. Backster gondolkodott egy kicsit, és rájött, mit kell tennie. ?Megégetem a levelet? ? támadt az ötlete. Abban a pillanatban drámai változás történt: a mutató hirtelen meredeken fölfelé lendült. Bacster nem mozdult, még nem nyúlt gyufához sem. A Dracena olvasott a gondolataiban?

Backster elindult, hogy gyufát keressen. Amint visszatért a terembe, a mutató megint kilengett, hiszen látszott, hogy beváltja a fenyegetést. Az égetést magát kisebb kilengés jelezte. Kicsit később úgy tett, mintha megint meg akarná égetni a levelet ? de a növényt nem lehetett becsapni. Mintha meg tudta volna különböztetni a tettetést a valódi szándéktól.

Backster legszívesebben kirohant volna az utcára, hogy világgá kiáltsa: a növények gondolkodnak! De nem tette. Ehelyett módszeres és alapos kísérletezésbe kezdett, hogy feltárja ezt a jelenséget. Mindenekelőtt meg akart győződni arról, hogy nincs-e természetes magyarázat a történtekre, esetleg valami nincs rendben a növénnyel a polygráffal, netalán saját magával. A továbbiakban számtalan kísérletet hajtott végre, és arra meggyőződésre jutott, hogy valami egyszerűbb és mélyebb érzékelésről lehetett szó a növényeknél, mint amit mi az érzékszerveinkkel észlelünk. ?Talán jobban látnak a növények szem nélkül, mint mi a szemünkkel? ? mondta.

A kísérletekben a növények nemcsak az emberi fenyegetésre reagáltak, hanem például arra is, ha egy kutya feltűnt a szobában. Egyszer például a kísérleti szobában, ahol elektródával felszerelt növény állt, megjelent egy pók. Meg akarták fogni, és a növény hirtelen erősen jelzett. ?Mintha azt a pillanatot észlelte volna, mikor a pók elszánta magát a menekülésre? ? mondta Backster.

?Normális körülmények között valószínűleg egymásra figyelnek a növények? ? mondta a kutató. ?Ha azonban egy állat mozog a közelben, őrá koncentrálnak. Az állatok és az emberek mozognak, és ezért jobban oda kell figyelni rájuk.?

Azt is megfigyelte, hogy ha egy növény fenyegetve érzi magát, úgy reagál, mint az oposszum, vagy mint az ember is: vagy holtnak tetteti magát, vagy elájul .

Egyszer egy kanadai fiziológus jelent meg a kísérleti teremben, és a növények megbénultak. Backster hiába próbálkozott, öt esetben vallott kudarcot, és csak a hatodik növénnyel tudta a kérdéses jelenséget demonstrálni. Nem hagyta nyugodni a kudarc, és végül megkérdezte a kollégát, nincs-e dolga valamilyen formában növények pusztításával.

? De igen ? válaszolta a filozófus. ? Elégetem őket, hogy a szárazanyag-tartalmukat meghatározhassam.

Miután elhagyta a helyszínt, negyvenöt perc kellett ahhoz, hogy a növények magukhoz térjenek.

Jelezte a ?gyilkost?

Ezek után Backster szerette volna megállapítani, hogy a növények képesek-e kiválasztani több személy közül is azt, aki velük rosszul bánt. Hat munkatársa közül sorsolással jelölték ki azt, akinek egy távoli teremben egy növényt ki kellett rángatni a cserépből, és a gyökereit meg kellett taposni. Az atrocitásnak csak egy másik cserepes növény volt a tanúja. Ahogy a hat munkatárs sorra fölvonult, a polygráf a vétleneknél nem jelzett, de a ?gyilkos? közeledtét vad kilengés mutatta .

Az is kiderült, hogy ha valaki bensőséges viszonyba kerül egy növénnyel, akkor a távolság nem számít, az érzelmi kapcsolat fennmarad. Backster szinkronizált stopperórák segítségével megállapította, hogy növényei minden érzelmi változásra reagáltak, akár a szomszéd szobában volt, akár egy szilveszteri nagy tumultusban a városban, akár húsz kilométerre távol. Még 1966-ban tartott egy előadást a tapasztalatairól, és itt vetített egy diaképet a Dracenáról, az első kísérleti alanyról. Ugyanebben a pillanatban otthon az irodában erőteljes kilengés mutatkozott a polygráfon. Az összeköttetést sem az ún. Faraday-kalitka, sem egy ólomkamra nem szakította meg. Lehetséges, kérdezte Backster, hogy ez más, mint az elektromágneses sugárzás, és úgy tűnik, hogy áthatja a mikrokozmoszt és a makrokozmoszt egyaránt.

Sejtszinten működő tudatosság

A felfedezések nem értek véget. Egyszer, mikor a kutató megvágta az ujját és jóddal kente be, a növény rögtön reagált. A diagramm többször mutatott hasonló mintázatot: mindig azt jelezte, hogy élő sejtek pusztulásának volt tanúja. Ugyanilyen mintázat jelent meg akkor is, mikor egy pohár yoghurtba Backster gyümölcsízt kevert. Talán a tartósítószer pusztított el élő baktériumokat? Hasonló jelenség játszódott le, ha forró vizet öntöttek a lefolyóba. Lehet, hogy ott is élő baktériumok pusztulnak el? Dr. Howard Miller citológus szerint valamilyen ?sejtszinten működő tudatosság? lehetett az ok. Élő sejtek tenyészetei hasonló diagrammot produkáltak, mint maguk a növények. ?Az érzékelőképesség nemcsak sejtszinten látszik működni. Meglehet, hogy molekuláris, atomi, vagy akár szubatomi szinten is működik? ? állította a tudós.

Hogyan gondolkodjunk ezután az élő és az élettelen világról?

Backster gyorsan nyilvánosságra hozta a kísérleteket, hogy mások is megismételhessék őket. Észrevette azonban, hogy itt a kísérletező személynek döntő szerepe lehet. A beállítódásától függött, hogy a növények együttműködtek vele, vagy teljes apátiába süllyedtek. Néha talán volt kedvük dolgozni, néha meg kimerültek lehettek vagy lustálkodtak ? de hiszen nem gépek, hanem élőlények, mint mi, emberek.

Backster elhatározta mindenesetre, hogy kizár minden emberi kontaktust annak érdekében, hogy bebizonyítsa: a növények érzik, ha élőlények, vagy akár csak ép, egészséges sejtek meghalnak a közelükben. A hangsúly az egészségben van, mert beteg sejtek pusztulására nem látszottak reagálni.

A kísérlethez automatikus berendezést szerkesztettek, amely emberi beavatkozás nélkül, egy előre meg nem határozott pillanatban apró rákokkal teli edényt zúdított bele egy fazék lobogva forró vízbe. Senki a közelben nem tartózkodott, csak három Philodendron cordatum három különböző teremben. Azért választották őket, mert szép széles leveleikre jól rá lehetett erősíteni az elektródákat.

A hipotézis így hangzott: ?A növények primer érzékelőkészséggel rendelkeznek, amelyet mindeddig pontosan definiálni nem tudtunk. Az állati élet kioltása olyan távoli inger, amely ennek az érzékelőkészségnek a demonstrálására alkalmas. Ezáltal kimutatható, hogy a képesség emberi közvetítés nélkül is funkcionál.?

A kísérlet során bizonyítást nyert, hogy a három növény szinkronban reagált az apró rákok halálára. Többen megismételték, azonos eredménnyel. Felsejlett a gondolat, hogy az élőlények között létezhet a kommunikációnak egy elsődleges formája, és ez további kutatásokat igényel.

Mi lehetne ennél érdekesebb és kutatásra méltóbb terület?

JÁNOSIK ZSUZSA
P. Tompkins ? C. Bird:
Das geheime Leben der Pflanzen c. könyve alapján